Sose gondoltam volna hogy még egyszer érezni fogom ezt a dolgot...hogy még egyszer érezhetek ilyent..valaki iránt...mit is beszélek?? ilyent?? sokkal többet... :) ha valaki megkérdezné...az életem része vagy e...csak büszkén a szemébe néznék elmosolyodnék...és azt mondanám..igen.. A LEGFONTOSABB ÉS LEGJOBB RÉSZE.... (L) SZERETLEK

Lehet, hogy ennek is vége

Ezt nem hittem volna....de hát ez van....az embernek csalódnia kell élete végéig...ez is kurvára fáj....de már kezdek immunis lenni az ilyen dolgokra..... :( :S

Hmmmm...meglepő dolgok vannak??? egyáltalán nincsenek...engem ezen a szájba baszott kurva helyen semmi nem lep meg....csak az ha egy ember...nem csak a saját érdekeit nézi..hanem odafigyel arra az emberre is aki tett azért hogy neki jó legyen....vagy hogy jól (jobban) érezze magát...ez meglep..mert ilyen személyből nagyon kevés van....mostanában mindig azt hiszem...hogy amit cselekszek...azt magamért teszem...ebbe van vmi igazság is..de mindig megakad a szemem a körülöttem lévő embereken és azon hogy ők milyen dolgokat tesznek annak érdekébe hogy a saját életüket bonyolítsák a végletekig...én próbáltam segíteni ti (te) ellöktetek magatoktól...nem baj...kicsit fáj....de nem baj...hiszen én tudom , hogy tiszta jó szándék vezérelt amikor megmondtam az igazat..és próbáltam segíteni....az én szavam semmit sem ér nektek???....nem is kell hogy érjen....csak egy ember vagyok a sok millió közül...de ha kicsit elgondolkodik minden ember aki magára talál a sorok között...az rájön...hogy nem süketelés amit mondok...CSUPÁN A SZÍN TISZTA VALÓSÁG

Én nem élek álomvilágban....átlátom a helyzetem..tudom hogy mit kell tegyek...és innentől kezdve leszarom hogy ki mit gondol rólam.... AMILYEN AZ ADJON ISTEN OLYAN A FOGADJ ISTEN

Tekerek aztán szívok és fújom a füstjét,
Fotelben lábam egy puffon, a TV-met nézem.
Csodálkozom, hogy miért történik meg ismét,
Ami már megtörtént velem, nem is olyan régen...

Egyedül vagyok, a magány a vendég nálam.
Hajnal van, hallom, horkol a város.
Hiába hívom, nem jön a szememre álom,
Persze, minek is jönne, én nem vagyok álmos...

Semmi nincs, amit még nem mondtam el,
A kérdésedre, csak a csend felel.

Se a Föld, se az Ég, se a zöld, se a kék,
Se a Nap, se a Hold, nélküled nem olyan amilyen volt.
Se a Tûz, se a víz, se a szag, se az íz,
Se a jó, se a rossz, nyugalmat
Nincs már ami hoz, nincs már ami hoz.

Ezt..ezt nem kell...

Na ezt...ezt az egyetlen dolgot nem értem....mi történt?? hogy jutottam el idáig...és miért kapok ennyi pofont ettől a kurva kibaszott élettől?? Füllentés??? Hazugság??? mi ez a 6:23.. Senki sem veszi észre a másik érzelmeit...senki sem látja azt hogy a másiknak mit jelent a boldogság utáni vágy?... Miért van ez... :(

Gondolkodok....de nem jövök rá...mi történhetett...amíg én azt hittem hogy minden úgy jó ahogy van..most kell rájönnöm hogy mégsem?? áhhh.....teljesen kifejezéstelen arccal ülök a gép előtt..Tankcsapdát hallgatok... a Lopott Könyvek című számukat...pörög az agyam...de nem értem hogy min..nem értek semmit...itt motoszkálsz az agyamba...és csak az jár az eszembe hogy ezt most miért?? És hogy....áhh minden felesleges...nem is értem h miért ülök itt..... :(

Zavar..

Itt a romlás hű szolgái már rég megvetették lábukat
mindenütt kábulat.... mindenütt kábulat!

Felhők...

Olyan szinten érzem ezt az ürességet....olyan szinten érzem..ezt a hiányt...olyan szinten fáj valami de még magam sem tudom hogy miért fáj...és hogy valójában mi...de érzem hogy belém vág a fájdalom..és érzem ahogy elgyengül a testem...hiszen milliószor megfoghattam volna a kezét..milliószor átölelhettem volna..milliószor vágytam a csókjaira..De én milliószor nem tettem semmit...Úgyérzem gyűlnek a fejem felett a felhők..de látom hogy más feje felett nincs...és érzem ahogy ez a felhő borús gőggel szórja a fejemre az esőt...érzem ahogy kopog a fejemen..érzem...és fáj...sebeket ejt...érzem..és egy könnycsepp kibuggyan a szememből..végiggördül az arcomon..de senki nem veszi észre..mert az eső is az arcomba hull...de én tudom..hogy ott az a könny..és a gombóc is a torkomba...csak állok az esőbe..és nézek magam elé..és csak két dolog jár a fejembe folyton és folyton...hogy milliószor nem tettem semmit...és hogy elemészt minden rossz érzés..MERT HIÁNYZOL...de ezt senki nem veszi észre...senki...csak én...és csak állok...és az eső az arcomba hull....

Saját gyengeségem,büszkeségem sodor egyre kijjebb  a visszavezető út mögöttem magától törlődik..
Én nem így akartam, el kell hinned..
legalább köpj le,üss meg,vagy nyugodtan röhögj ki...

Ajjhh...kezdek bedilizni....miért érzem ezt??? miért érzem h lassan beleőrülök abba hogy..... :( 

Hiányzol

Majdnem két hét...és egy szám...8026.. másnak ez a szám nem mondd semmit, más nem értheti hogy ez mit takar..h miért pont ez a szám... ÉN TUDOM...lehet másnak furcsán hangzik...de ez a szám a Pusztaszabolcsról tartó Pécsre közlekedő személyvonat vonatszáma...ami 19:57-kor érkezik meg Dombóvárra...arra a helyre ahol a gondolataim kalandoznak...oda...ahol elhagytam egy darabot magamból...és oda ahova az az ember tartozik aki ezt a valamit megtalálta...elmondhatatlan érzés...és teljes zavarodottság vesz körül..érzem hogy kell nekem...de mégis azt mondom magamnak hogy: "Ne csináld"....Miért mondom ezt...miért nem veszem észre azt ami valójában van...NEM TUDOM...csak azt tudom...Hogy rettenetesen hiányzik hogy nem ülök már a 8026-os vonaton és hogy a Vásárosdombói állomástól...a sötétbe a homályba egyedül menetelek míg haza nem érek..és közbe azon gondolkodom... " Istenem...mit tettem hogy egy kincset bíztál rám? Mondd meg mire a megtiszteltetés? " Hiányoznak ezek a megmozdulások, Hiányzik minden ami hozzád fűz, Hiányzik a pad, Hiányzik a játszótér, Hiányzik a mosolyod, Hiányzik a hangod, Hiányzik az illatod, és minden egyes dolog ami belőled árad felém...És egyiket sem értem..és egyiket sem tudom hogy miért hiányzik...egyszerűen érzem...mert érzek...de mit is érzek? Háth..igen...hogy rettenetesen HIÁNYZOL :(

Ennyi volt..... :S

ELEGEM VAN MINDENBŐL....Már rohadtul beleuntam az életbe..és abba hogy mindenki elfordul...miért mindig én tegyem meg az első lépést.. ?? tettem én már eleget...nem érdekel a lelketek

Vivien írta...

:) Amikor megismertem az igazi öszinte barátságot tudtam már sosem leszek egyedül. Neked köszönhetek minden jót ami velem történik mert ha te nem lennél egészen negatívan fognám fel az életet hiszen nem lenne támaszom aki a terhet megkönnyebiti és segit cipelni ... Megoszthatom végre valakivel a bánatom az örömöm nincs is szükségem társra hiszen ott a legjobb barátom kire akkor is számíthatok amikor sok a felhö és szakad az esö a fejem felett ... Utat mutattál és a te jovoltodból már tudom hogy nem kell félni :) " Tömegben is megtalállak "

2009. október 31. 19:17

EZT AZ ÉN BESTEM ---->> A LEGJOBB BARÁTOM ÍRTA :) Nekeeeemmm (L) :)

Az igazi barátra rátalálni tényleg komoly feladat...

Mi is az a barát? Egy segítő kéz amelyet akármikor, akárhol megragadhatunk. Egy váll amin bármikor sírhatunk vagy éppen nevethetünk. Egy fénycsóva a legnagyobb sötétben, amelynek fénye beragyogja az életünket bajban és örömben egyaránt.Egy személy akiért tűzbe tennénk a kezünket. Egy arc amelyet bármikor észrevennénk, akármekkora is a tömeg, akárhányan is állnak előttünk.
Vajon létezik-e feltétel nélküli igaz barátság? Erre roppant nehéz válaszolni, hiszen akármilyen fontos is nekünk valaki, a legnagyobb sebeket sajnos éppen ők tudják ejteni rajtunk. De mi a megoldás? Csakis a megbocsátás. Persze könnyű ezt kimondani, viszont nagyon nehéz megtenni.Azt hiszem mindenki tudja miről beszélek.
A barát az aki bármikor ott van - persze ez nem azt jelenti, hogy éjjel nappal rajtunk kell csüngenie. Hiszen a barát attól barát, hogy akármilyen messze is van, mi tudjuk, hogy számíthatunk rá. A barátot nem teszi baráttá, hogy mi divatból ráaggatjuk ezt a jelzőt, és az évszakok váltakozásával, ahogy a trendet és a ruhatárat váltjuk, úgy a barátunkat is. A barátságot a tettek teszik igazivá!
Hogy saját önzőségünk képesek vagyunk háttérbe szorítani. Hogy megértőek és őszinték vagyunk. Igaz barátot találni nagyon nehéz, és nem is mindig sikerül, talán először észre sem vennénk, hogy ki az aki erre a posztra illik. Egyszer viszont rájövünk majd, hogy az aki az élet rögös útján végigkísér minket, az az igaz barát. A barátságot megvásárolni sem lehet, ahogy a szerelmet és a családot sem.
Ha viszont a birtokunkban van, ne játsszuk el, őrizzük és becsüljük meg, mert nem is tudjuk mekkora kincset veszíthetünk el.

Én így gondolom... Vivi...ne haragudj ha esetleg nem úgy viselkedtem mint ahogy kellet volna remélem több összerezdülés nem lesz :)

Csak én...

Csak én, csak én te nem láthatsz belém
Nem tudhatod mi zajlik le bennem, a napfényt
Csak én, csak én láthatom és csak én
Érezhetem a felhőket életem egén
Nem tudhatod, hogy engem mi vár otthon
Harmónia, béke vagy egy ebből vált rom
Nem tudhatod azt sem hogy ezt miért írom
Mitől vagyok kőkemény, mint a vasbeton
Csak én, csak én tudhatom, hogy mitől szállt belém-belém
A letargia démona
És csak én, csak én tudhatom azt
Hogy miért nem állok mindig melléd
Visszafordul felém millió kín
Ettől vagyok-e paraszt vagy mindig így
Viselkedem mindenki azt hisz amit hisz
Nem ismersz te engem
Rólam nem tudsz semmit

Felejsd a múltat..várd a jövőt..de éld a jelent..amíg van rá lehetőséged

Minden nap valami újat hoz, tudják többen.
Ha mégsem történne így, az ember ezen meg sem döbben.
Egyre többen állnak dalnokok közé, mások háta mögé bújnak.
A gyengék erősek lesznek, a némák megvadulnak.
Minden nap mások a szelek. Mindenki másokat szeret, mint tegnap.
Bárcsak egy szebb nap jönne holnap.
Megszűnne az előre írt kör. Gyenge a forgatókönyv,
Amit leadtak a színészek, elakadtak.
Kisdiákként ülsz a padban. Nem érted a magyarázatot.
Készítesz vázlatot, de felesleges. Hidd el!
Előre vázolt, minden előre átírt.
Ki mit játszom el aznap, hogy éppen ki legyen a mártír.
Összeroppant a tömeg, elsodor a közeg.
Ismételt életadások, ismételt párbeszéd vagy szöveg.
Nem értheted, mit szeretnék, mi hiányzik nekem:
Egy változatos élet, hozzá egy íratlan szerep.


Vannak dolgok, mik hiányoznak, érzem.
És néha rád gondolok, álmodozom ébren,
Hogy milyen jó is volt egykor. Szorít a szívem.
Az élet megy tovább és nekem is tovább kell lépnem.


Amikor csak hajt bele a hatalmas világba
Szenvedő alanyként csak a megváltást várva
Ámulattal nézed mások leplezett érzelmeit,
Ahogy hiányérzetüket minden mással átfedik.
Pedig gyötrelmes kínok között esnek letargiába
Látnád, küszködésük felesleges, minden hiába.
Felemészt a szentimentalitást okozó érzés,
Erre nehéz a szó, kérdés, hisz ez a legbelsőbb érzés.
Élet változik. Talán mi korán kezdtük el,
Bár, a vég szerintem rögtön a kezdetnél dől el.
Tudod, régebben én erre ébredtem fel,
Felkeltem és egyből tudtam, léteznem kell.

Tágra sűrű szeme hiányt, gondot szül.
Az üresség szúr, mint a tű, amibe az ember beleül.
Nagy a zűr, mikor az üres asztalra nem kerül.
Nincs terülj-terülj vagy egy hely, ahova éppen leülj.
Lehet belül vagy kívül, mikor a polgár megrémül,
Mikor az ember érzi, hogy valamiből nem kerül,
Megszerzi vagy kapukat megkerülve neki ül.
Az ügy bűntetté válik, így a hidegre bekerül.
Van, akinek pénze van, így könnyebben sikerül,
De pénzzel is juthat mélyre, honnan lejjebb nem merül.
Súlyos a tünet, mi akár percenként felmerül.
Ami másnak van, abból miért nem mindig kerül?
Van, akinek mindene megvan, így könnyen elterül.
Van, aki építi jövőjét, így érdekli, ki mibe kerül.
A kérdés felmerül: Az érzés hogyan enyhül?
Ha valami teljesül, mellé majd egy pipa kerül.


Hiányoznak a régi percek, mikor elhittem,
Velem még bármi megtörténhet, akárhogy alakulhat.
Vannak még csodák, csak várni kell a soromra
És kenyeret dobjak vissza annak, aki a követ hajítja.
Hiányoznak a régi srácok, a régi nyarak és a régi számok,
A régi banda és a régi álmok.
Egy másik világ már ez. Hideg és sötét van.
Húsevő valóság a pénzzé romlott világban.
Hiányzik a régi érzés, mikor hittem még a szememnek a moziban
A filmek pörögtek, de dráma lett a mozi több helyen
Kevesebb siker, kevés helyett több sikoly
Nem nevettem senkivel happy and-en
Nekem se, hogy másnak se, egy el se kezdődött történetet
Egy fekete mese arról, ahogy rég láttam a világot,
Mikor még szerettem, mikor még hiányzott

Mindenért küzdeni kell??? De mégis milyen áron?? :S

Ha a boldogsághoz csak a rengeteg csalódás árán juthatok el...akkor én inkább nem is akarok boldog lenni :(

Hmm...

Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok.

Nehézségek...és az elcsuklott szavak

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

Csak úgy.... : )

Kérlek figyelj kicsit rám
Hadd mondjam el, hallgass rám
Ne fordíts hátat minden apró félreértés után

Tudom követtem el hibát
Okoztál te is nem egy vitát
Mégis megoldottuk, leküzdöttünk minden problémát

Nehogy itt legyen most vége
Azt nem élném túl
Nekünk hosszú még az út

Nem akarok többé félni, rettegni
Törött szárnnyal repülni
Zuhanás után a mélyben feküdni
Veled akarom a múltat elfeledni
Az életen csak nevetni
Mert te megtanítottál szeretni

Az élet mindig hozhat mást
Fájdalmas keserű változást
Mikor hittem benne mégis kiábrándító csalódást

De ezt rég meguntam már
Elbizonytalanít a homály
Sötétben nem látok, a lángot ne oltsd el, hagyd égni tovább
Te vagy a levegőm a víz alatt
Te vagy árnyékban a fény
Te vagy az a lány, kire mindig vártam én
Kit soha el nem engednék

Szorítsd a kezem, ölelj magadhoz még
Várj míg a vihar véget ér
Nélküled hiába minden elveszett az életem mit sem ér
Marad néhány emlék, de nélküled mit sem ér

Önismeret...vagy mi

Tudom, mit akarok, de azt is tudom, hogy ez nem mindig reális. Nagyratörő álmaim vannak, csak a lehetőségeim szűkösek.

Hmm...csináltam egy blogot....elég érdekes elhatározás volt h elkezdjem-e de megvan már nem tántorodok el attól hogy belekezdjek...aki érti soraim súlyát az megérti azt is h ki vagyok valójában..és h miért is vagyok én itt :)