Olyan szinten érzem ezt az ürességet....olyan szinten érzem..ezt a hiányt...olyan szinten fáj valami de még magam sem tudom hogy miért fáj...és hogy valójában mi...de érzem hogy belém vág a fájdalom..és érzem ahogy elgyengül a testem...hiszen milliószor megfoghattam volna a kezét..milliószor átölelhettem volna..milliószor vágytam a csókjaira..De én milliószor nem tettem semmit...Úgyérzem gyűlnek a fejem felett a felhők..de látom hogy más feje felett nincs...és érzem ahogy ez a felhő borús gőggel szórja a fejemre az esőt...érzem ahogy kopog a fejemen..érzem...és fáj...sebeket ejt...érzem..és egy könnycsepp kibuggyan a szememből..végiggördül az arcomon..de senki nem veszi észre..mert az eső is az arcomba hull...de én tudom..hogy ott az a könny..és a gombóc is a torkomba...csak állok az esőbe..és nézek magam elé..és csak két dolog jár a fejembe folyton és folyton...hogy milliószor nem tettem semmit...és hogy elemészt minden rossz érzés..MERT HIÁNYZOL...de ezt senki nem veszi észre...senki...csak én...és csak állok...és az eső az arcomba hull....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése